2008. október 23., csütörtök

Mary Alice monológja s02e18

„Mindannyiunkat utolér a kísértés. Az, hogy képesek vagyunk-e legyőzni, azon múlik, hogy felismerjük-e, milyen álarc mögé bújik. Van, hogy egy rég kihunytnak hitt szerelem alakját ölti, ami most újra fellobban. Vagy egy új barát képében érkezik, aki akár még sokkal több is lehetne. Vagy egy apró gyermekében, aki olyan érzéseket ébreszt bennünk, amelyek létezéséről sem tudtunk. És így végül engedünk a kísértésnek. Holott mindvégig tudjuk jól, hogy ha eljő a reggel, súlyos árat fogunk fizetni érte.”

Nincsenek megjegyzések: