„Olykor-olykor mindenki szívesen átadja magát a fantáziának. Na persze, hogy ki hogy játszik, az nagyban különbözhet. Néha azt mondjuk magunknak, hogy a munka nem fog beleszólni a családi életünkbe. Néha elképzeljük, hogy bizonyos kapcsolatok nagyobb jelentőséggel bírnak, mint a valóságban. Alkalomadtán úgy teszünk, mintha meg akarnánk győzni magunkat, hogy a titkaink nem is olyan rémségesek. Igen. A szerepjátszás egyszerű játék. Ott kezdődik, hogy magunknak hazudunk. És ha másokat is meg tudtunk győzni a hazugságunkról, nyert ügyünk van.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése